4.fejezet


     Gondolataink

Sukie...
 .."Nem értem mi történik velem,még soha nem éreztem így magam.Teljesen magával ragad ez az érzés nem tudok ellene küzdeni.Egész testemet elönti vágy,hogy vele legyek.Mindig az Ő arcát látom,megőrjít és teljesen elvesztem az eszem.Remélem meg gondolja magát és nem lesz így vége!Még jó,hogy ma késő estig forgatunk és ez leköti a figyelmem mert különben beleörülnék a gondolatba,hogy nem láthatom többé.
Már este 10 óra van és lassan befejezzük mára a forgatást de Ő még nem jelentkezett,egyre idegesebb vagyok.Tényleg így lesz vége?Az nem lehet egyszerűen nem akarom,látni szeretném átölelni és forrón megcsókolni!
Mindjárt éjfél a szálloda bárjában ülök és egymás után kérem az italokat teljesen részeg akarok lenni,hogy elviseljem ezt a fájdalmat ami mardossa a lelkem és a szívem.Nem tudok másra gondolni csak arra,hogy eldobtak.
Hajnalodik és Én alig bírok állni a lábamon.Kimegyek az utcára és beszállok egy ott levő taxiba és csak annyit mondok,hogy -"Kérem induljon."
Azon kapom magam,hogy a háza előtt állok és a szemeim könnyben úsznak.
Teljesen magával ragadt az érzés,hogy elveszítettem mielőtt még az enyém lett volna.Elindulok vissza a szállodába a szívem nagyon nehéz mert a fájdalom úrrá lesz rajta.
Már reggel van de Én még mindig nem vagyok elfogadható állapotban így a forgatási rend felborult miattam.A rendező nagyon mérges de engem nem érdekel.Úgy érzem legjobb lenne ha most azonnal meg szűnnék létezni.
Végül sikerül összeszednem magam mert tudom,hogy nem hagyhatom cserben a stábot csak azért mert a szívem ezer darabra tőrt."...

Mary...
 .."Nem tudom mitévő legyek teljesen össze vagyok zavarodva,érzem beleszerettem és ez a tudat teljesen megrémít.
Este 10 óra van most fejezték be a forgatást fel kellene hívnom,hogy mit döntöttem de az eszem és a szívem még mindig csatában áll egymással ezért nem tudom mit is mondhatnék neki.Igaz Ő sem kereset még egy üzenetet se küldött valószínűleg már túl is van az egészen gondolom rá jött,hogy csak egy hirtelen fellángolás volt részéről.Az egész csak egy izgalmas kaland lett volna neki egy olyan országban ahol kevesen ismerik és így nem eset volna csorba a hírnevén.Én meg buta fejjel beleszerettem ebbe a gyönyörű kinézetű emberbe annak ellenére,hogy tudtam nem szabad mert Ő egy híresség egy másik országból Én pedig egy egyszerű hétköznapi lány vagyok akit úgy se fogadnának el az Ő kultúrájában.Azok a szavak amiket nekem mondott csak azért voltak mert összezavarodott azt gondolhatta,hogy többet érez irántam de csak a vágy beszélt belőle,hogy megkaphasson és magáévá tegyen amit Én nem akarok ezért az lesz a legjobb ha gyorsan elfelejtem.
Már el múlt éjfél de még mindig nem tudok aludni mert mindennek ellenére a szívem nagyon nehéz.Az ablaknál állok és kábán bámulom az éjszaka fényeit egy zajra összerezzenek.Már hajnalodik és látom egy taxi állt meg a ház előtt.Ép el akartam fordulni,hogy most már le kellene feküdnöm de utolsó pillantásommal még láttam valaki kikászálódik a taxiból és alig bír állni a lábán első gondolatom az volt -"Na ez jól berúgott." és magamban egy kicsit elmosolyodtam.Majd belém hasított a felismerés ez Ő!Ott állt a ház előtt a lábai rogyadoztak alig bírt állni teljesen részeg volt.Ott állt és az ablakomat bámulta egy kicsit hátrébb léptem mert féltem észre vesz.A szívem összeszorult fájdalmas volt így látnom Őt.Pár percig álldogált így majd visszaszállt a taxiba és elment.
Utolsó gondolatom mielőtt elaludtam az volt,hogy még ma közlöm vele a döntésem amit remélhetőleg nem bánok meg később."...

Mit tegyek

harmadik fejezet



    Csodálatos napsütötte reggelre ébredtem,kávémat kortyolgatom és a gondolataimba mélyedek.Az érzéseim kavarognak,forró csókját még most is érzem.Kétségek gyötörnek nem tudom mit kellene tennem,úgy érzem megbolondulok.A testem vágyakozik utána de az eszem tiltakozik.De teljesen le vett a lábamról annyira szép még nem láttam hozzá foghatót,karcsú sudár alakja szép arca és vállig érő haja csodás összhatásban van.A gyönyörű szemei és kívánatos formás ajkairól nem is beszélve és mikor mosolyog az a gyermeki báj ami kiül az arcára teljesen lehengerel.Igaz most ismertem meg de a természete is nagyon szeretni való ezért nagyon félek mi lesz ha beleszeretek,hogy fogom túlélni ha vissza utazik.Vagy még rosszabb ha Ő nem viszonozza az érzéseimet és csak játszik velem.De tudom ez a kapcsolat amúgy is halálra van ítélve hisz a családja valószínűleg sohasem fogadna el engem és nem beszélve a közvéleményről a karierje valószínűleg ketté törne miattam amit nem szeretnék.
Talán most kéne gyorsan befejeznünk mielőtt túl messzire mennénk?!
De lehet feleslegesen gyötröm magamat ezekkel a gondolatokkal,valószínű Neki csak egy könnyű kis kaland vagyok egy idegen országban ahova lehet soha többé nem jön vissza.Biztos nem Én vagyok az első sem az utolsó akivel könnyű kalandba akar keveredni.Végül is pár nap múlva elmegy és elfelejti az egészet.
Egyre inkább hajlok rá,hogy most kell befejeznem még mielőtt teljesen elvesztem az eszem.Most vagyok túl egy szakításon még egy veszteséget nem tudnék elviselni.
Döntöttem véget vetek ennek a játéknak,jobb lesz így!
Mindjárt 10 óra felveszem a kabátom és lemegyek a ház elé és ott várom,hogy megérkezzen.
10 óra egy taxi áll meg Ő ki száll és oda jön hozzám.
Felém hajol de Én elhúzódom Tőle.
-Történt valami vagy talán rosszat tettem? és kérdőn néz rám.
-Nem,nem tettél semmi rosszat,de most menjünk és sétáljunk egyet.
Egy közeli park felé vettük az irányt,csendben sétáltunk egymás mellett.Többször próbálta megfogni a kezem de nem engedtem.Egyre kétségbeesett arckifejezéssel nézet rám és látszott,hogy nem ért semmit.
Beértünk a parkba megálltunk és egymás felé fordulva egyszerre szólaltunk meg.
-Én.....
-Én.....
Kérdőn nézet rám.Én egy pillanatra lehajtottam a fejem majd rá néztem.
-Valamit mondanom kell Neked.Azt szeretném ha itt és most véget érne minden ami köztünk van vagy pontosabban ami lehetne.Nincs értelme folytatnunk és nem akarok egy újabb csalódást átélni.
-Nem értelek,mért teszed ezt velem olyan szépen alakult minden és Én olyan boldog voltam.Mit tettem,hogy ezt teszed velem vagy úgy érzed félre akarlak vezetni.Kérlek gondold át még egyszer!
-Már alaposan átgondoltam.Már így is túl messzire mentünk nem akarlak még jobban megkedvelni.Te egy hét múlva elmész és velem mi lesz!?Neked valószínűleg csak egy kis kaland vagyok egy távoli országban ahova lehet soha többé nem jössz vissza.Majd gyorsan elfelejtesz és ha nagyon akarod biztos találsz itt is egy másik lányt akivel elütheted a szabadidőd.
-De...Én...
-Kérlek ne mondj semmit és felejtsd el,hogy valaha találkoztunk.Most menj!
-De...
-Kérlek!    Menj!
Már alig tudom visszafojtani az előtörő könnyeimet,ezért gyorsan megfordulok és elindulok haza,de megragadja a karom és maga felé fordít.Ránézek és látom az Ő szemei is könnyesek.
-Kérlek ne tedd ezt,Te se akarod ezt igazán látom rajtad! miközben beszél a könnyei végig futnak az arcán.
-Miért sírsz,hisz nincs rá okod!
-De van!!!
-Még is mi lenne az!?Talán félsz,hogy lemaradsz egy kis kalandról és nem lesz mit mesélni a haveroknak!
-Nem ez nem igaz!Soha nem gondoltam rád kalandként!Ha csak egy éjszakás kalandot akartam volna  Tőled azt meg is mondtam volna.
-Ó igen!!!??? kényszeredetten felnevetek.
-Kérlek ne gúnyolódj velem!
-Nem,nem    nem teszem csak nem értelek!?
-Mit nem értesz!Én már akkor megkedveltelek és rabul ejtettél mikor először megláttalak a repülőtéren!
-Az nem lehet,biztos viccelsz velem!?
-Ez nem vicc!Én se értem de így történt.Nem tudom mi lesz ebből csak azt tudom nem akarlak  elengedni,nem most és nem így.Kérlek adjunk egy esélyt magunknak!Könyörgök gondold át újra!
  Mind kettőnk szeme könnyben úszott.
Oda léptem hozzá és át öleltem Ő még szorosabban tartott a karjaiban.Így álltunk pár percig majd kibontakoztam az öleléséből.
-Kérlek most menj!
-De nem akarok!
-Kérlek.......!
-Várni fogok rád! szemébe nézek és bólintok.
-Majd hívlak! megfordulok és elindulok haza.
Gondolataimba mélyedek és válaszokat keresek.Érzem őszinte volt!
Most mit tegyek!?



    

Az első randi

                                                 Egy hét boldogság


 második fejezet:                     Az első randi

  Reggel 7óra van.Fáradtnak érzem magam.Nem igazán tudtam aludni csak forgolódtam egész éjszaka.Azon morfondíroztam mi is történt velem és miért vagyok ennyire izgatott tőle.Nem értem az okát,hogy újra találkozni akar velem.Miközben ezek a gondolatok cikáznak a fejemben az arca jelenik meg a képzeletemben.
Istenem milyen helyes egy férfi,igazi baba arca van és mikor mosolyog gyerekes báj ül ki rá.Magával ragadó. Miközben ezen ábrándozom furcsa bizsergés fut végig a testemen.Ilyet még soha nem éreztem.Egyszerre volt ijesztő és kellemes az érzés.
A napom ebbe a melankolikus állapotban telt el.
Félhét van.Közeledik a pillanat,hogy újra találkozunk.Az utolsó simításokat végzem az esti programra.
Kicsit izgatott vagyok.Gondolataimba mélyedek,amelyből az ajtó csengő hangja billent ki.
A szívem hirtelen hevesen kezd verni.Istenem megérkezett.Egy pillanatra elbizonytalanodok.Elindulok az ajtó felé de tétovázok.Biztos jó lesz ez így?Mi lesz ennek a vége?Valóban akarom,vagy csak pillanatnyi elmezavar ez az egész!És vajon Ő mit akar? Ezek a gondolatok forognak a fejemben.Majd hirtelen újra megszólal a csengő.Erőt veszek magamon és kinyitom az ajtót.
Ott áll előttem egy szál vörös rózsával a kezében és kedvesen mosolyog rám.Minden előbbi kétségem szerte foszlik egy pillanat alatt.Boldogság hormonok szabadulnak fel bennem.
-Szia! köszöntöt kicsit meghajolva hozzá.
-Ez a Tiéd. és átnyújtotta a rózsát,miközben mélyen a szemembe nézett.
Olyan átható volt a tekintete,hogy zavarba jöttem tőle.
-Szia!Gyere be.
-Köszi,de nem.Nem szeretném a lakótársadat zavarni.
-Ő most nincs itthon,haza ment a szüleihez csak holnap érkezik vissza.
-Így még inkább kint maradok,hisz nem illő már az első alkalommal egy lány lakásába bemenni.Vegyél kabátot és menjünk el valahova.Meg amúgy is lent vár a taxi.
-Rendben.Csak egy perc és mehetünk. felvettem a kabátom,magamhoz vettem a táskám és elindultunk.
Miközben mentünk ki a lépcsőházból,megkérdeztem  Tőle mit szeretne csinálni.
-Menjünk el valahova vacsorázni a többit majd közben eldöntjük.
Beültünk a taxiba és elindultunk a vendéglőbe.Nem árultam el,hogy hova megyünk,mikor megkérdezte.
-Legyen meglepetés,de remélem örülni fogsz neki.
Mikor megérkeztünk,hangosan felnevetett.
-Köszönöm,hogy ilyen aranyos vagy de miattam nem kellett volna idejönnünk.
-Tudom,de Én szeretem a koreai konyhát.Máskor is jártam már itt.
-Akkor jó.Legközelebb majd valami igazi magyaros étterembe menjünk.
A legközelebb szó hallatára egy kissé zavarodott lettem.Ezek szerint még akar velem találkozni.
Beültünk,megrendeltük az ételt.Kellemesen elbeszélgettünk míg elfogyasztottuk a vacsoránkat.
Mikor végeztünk megkérdeztem,hogy akkor mit szeretne csinálni.
-Mindegy a lényeg az,hogy veled lehessek.
-Nem messze ide van itt egy kellemes bár ahol táncolni is lehet.Jó lesz ha oda megyünk?
-Igen,nagyon tetszik az ötlet.
Gyalog indultunk el,hisz csak pár sarokra található a hely.
Miközben egymás mellett sétáltunk a kezeink folyton egymásnak ütközött,ezen jókat nevettünk.Aztán az egyik ilyen alkalommal megragadta a kezem és Én hagytam,hogy az újai az újaim köré fonódjon.Így mentünk tovább,kéz a kézben.Látszott rajta örül,hogy foghatja a kezem.
A bárban jó volt a hangulat.Egy kicsit csendesen ültünk egymás mellett a boxban.Mindkettőnk tekintete egy kissé zavart volt,de az első ital után feloldódtunk.
-Menjünk táncolni. javasolta.
Ép egy szép lassú zenét játszott a zenekar.Ő lágyan magához húzott és elkezdtünk mozogni a zenére.Minden lépéssel egyre közelebb került hozzám,míg a testünk teljesen össze nem simult.Az érzéstől a szívem heves táncba kezdett,azt hittem mindjárt kiugrik a helyéből.Remegés fogott el.Úgy éreztem megőrülök.Ezért egy hirtelen mozdulattal kiszakítottam magam a karjaiból.Ettől meglepődött és zavart tekintettel nézet rám.
-Valami baj van? és kérdően nézett rám.
-Semmi,semmi.De inkább üljünk le.
Pár percig csak némán ültünk egymás mellett.Végül Ő szólalt meg először és valami semmit mondó témáról kezdet beszélni.Ez után az est hátralevő része kellemesen telt.Éjfél körül rendeltünk egy taxit és haza indultunk.
Mikor megérkeztünk a ház elé Ő most is kiszállt velem együtt.
-Remélem azért jól érezted magad.
-Igen,és szeretném megismételni ha benne vagy.
-Jó,benne vagyok.
-Nem lenne gond ha most de.találkoznánk?
-Nem gond,rá érek csak kettőkor van egy órám.
-Akkor a 10óra megfelel neked?
-Igen a 10óra jó lesz.
-Szeretnék még kérdezni valamit.
-Igen?!
-Megölelhetlek?
-Persze.
Szorosan magához húzott és hosszú karjaival teljesen átkarolta a testemet.Pár másodpercig így álltunk majd a felső teste egy kicsit eltávolodott és mélyen a szemembe nézett.A következő pillanatbán a kezei közé fogta az arcomat és egy lágy csókot lehelt az ajkamra és újra rám nézet.Mivel nem ellenkeztem újra megcsókolt de már hevesen amit viszonoztam.Először az ajkaink játszottak majd a vágyainknak engedelmeskedve a nyelveink is megtalálták egymást és heves csatába kezdtek.A testemet forróság öntötte el.Majd egy utolsó finom kis csókkal befejezte és hátra lépet.
-Szia,akkor holnap 10-kor itt vagyok érted. elindult és beszállt a taxiba.
-Szia! válaszoltam teljesen önkívületi állapotban.Már a taxi is elment mire magamhoz tértem.
Bementem a lakásba és a nappaliban a kanapéra zuhantam.Még mindig a csókjának hatása alatt voltam.A testem bizsergett az ajkam égett,teljesen kábult voltam.Nem tudtam másra gondolni csak a csókjára ami felkorbácsolta a vérem.

Búcsú és találkozás

                                                             Egy hét boldogság

első fejezet

                            Búcsú és találkozás!

2011,03.08.szép tavaszi reggel van.A nap besüt az ablakon, egy kicsit kótyagos vagyok.Készülődnöm kell mert előadásom van délelőtt.A hangulatom elég rossz,mert a barátom este utazik Amerikába.Elmegyek tusolni.Egy szűk farmert és egy hosszú ujjú pólót veszek fel,hajamat összetűzöm,egy kis sminkel próbálom takarni nyúzottságomat.A gondolataim szerte járnak,mert tudom ma véget ér egy szerelem.Mégis valami megmagyarázhatatlan izgatottság kavarog bennem,ami érthetetlen módon boldogsággal tölt el.Esteledik hazafelé indulok.Haza érve leroskadok a kanapéra.Kis idő elteltével készülődni kezdek mert indulnom kell a reptére.Ma lezáródik egy fejezet az életemben,ezért elég szomorú vagyok.Még utoljára szép akarok lenni előtte,hogy így emlékezzen rám,ezért egy mini ruhát veszek fel és hosszú hajamat hagyom szétterülni a vállamon.Egy magassarkú cipőbe és kabátba bújok, majd elindulok a reptérre.
Este 9óra van,a búcsú fájdalmas volt.A könnyeim csak folynak, nem tudom elfojtani az érzéseimet.Körülöttem meg szűnt a külvilág,nem látok és hallok csak kábultan megyek előre.
Valakinek nekimegyek "bocsánat" mondom automatikusan,miközben egy pillanatra megtorpanok.Majd érzem egy erős kar ragad meg és félre ránt.Nem értem mi történt,felnézek és egy férfit látok.Ő rám néz és kedvesen elmosolyodik.Kellemes bizsergető érzés kerít hatalmába,az érzés ami egész nap nem hagyott nyugodni.Oda szólt valamit a férfinek aki végig fogta a karom,majd ezután elengedett.Első gondolatom az volt"talán egy híresség lehet akinek neki mentem"később ez igaznak bizonyult.
Újra elnézést kértem kicsit meghajolva mert láttam,hogy a férfi ázsiai ezzel is tudtára adni mennyire sajnálom ami történt.Kikerültem és elindultam a kijárat felé.De valaki újra megragadta a kezem.Ahogy vissza fordulok látom,hogy az ismeretlen férfi aki vissza tart.Értetlenül nézek rá,de Ő kedvesen rám mosolyog.Ettől zavarba jövök egy pillanatra,majd megpróbálom kirántani a kezem a szorításából de Ő továbbra is szorosan tartja.
-Bocsánat az előbbiért!Enged meg,hogy bemutatkozzak. Elengedi a kezem és meghajol miközben a nevét mondja.
-Geun Suk,de szólíts Sukie-nak.Téged,hogy hívnak?
-E-e-engem? a meglepettségtől alig tudok beszélni.
-Igen,téged.
-Mary.
-Üdvözöllek Mary!
-Én is üdvözöllek!
-Hová mész ilyen bánatosan?
-Haza.
-Talán vártál valakit,de nem jött el,hogy ilyen szomorú vagy?Egy ilyen szép lánynak nem volna szabad sírnia.
-Nem.Elbúcsúztam valakitől.
-Ezért sírsz?Biztos vissza jön hozzád. Nem tudom elképzelni,hogy elhagyna Téged örökre.
-Már pedig ez történt.
-Tudod mit,meghívlak egy italra.Nem jó ilyenkor egyedül lenni.Beszélgessünk egy kicsit,hogy jobban érezd magad.
-Köszi,de inkább nem.Hisz nem is ismerlek.
-Ez nem lehet akadály,majd közben megismerkedünk.
Meg se várta a válaszom,megragadta a kezem és maga után húzott.
Míg megittuk az italt,sokat beszélgettünk.Kiderült,hogy Ő egy Dél-koreai színész-énekes és 5évesen kezdte a szakmát modell-ként.Most azért jött hozzánk,hogy egy filmet forgasson.
Nagyon élveztem a beszélgetést.Közvetlen és barátságos volt hozzám.
-Most már megyek! álltam fel az asztaltól.
-Autóval vagy?
-Nem.Taxival jöttem.
-Menjünk együtt! javasolta.
-De hát Téged várnak?
-Nem probléma. majd oda fordult a férfihez,aki folyamatosan a közelünkben volt.Beszéltek valamiről,majd kézen fogott.
-Vezess!Én nem vagyok itt ismerős.
Elindultunk a taxikhoz.Beszálltunk és Én megkérdeztem Tőle hol a szállása.De Ő azt mondta először vigyen engem haza a taxi.Bemondtam a címet és elindultunk.
Megérkeztünk a lakásomhoz,Ő is kiszállt velem együtt.
-Itt laksz?
-Igen.A szobatársammal közösen bérelünk itt egy kis lakást.
-Remélem egy kicsit jobban érzed magad és nem veszed tolakodásnak,de holnap találkozhatnánk!?
-Köszi már jobban vagyok.Mivel jól éreztem magam a társaságodban,igen szívesen találkozok veled újra.Ha gondolod szétnézhetünk a városban.
-Az este 7 óra megfelel neked?
-Igen.
-Akkor 7-re itt vagyok érted és elvihetsz valahova. majd elneveti magát.
-Rendben.Szia és jó éjszakát!
-Szia!Jó éjt neked is! beszállt a taxiba és elment