harmadik fejezet
Csodálatos napsütötte reggelre ébredtem,kávémat kortyolgatom és a gondolataimba mélyedek.Az érzéseim kavarognak,forró csókját még most is érzem.Kétségek gyötörnek nem tudom mit kellene tennem,úgy érzem megbolondulok.A testem vágyakozik utána de az eszem tiltakozik.De teljesen le vett a lábamról annyira szép még nem láttam hozzá foghatót,karcsú sudár alakja szép arca és vállig érő haja csodás összhatásban van.A gyönyörű szemei és kívánatos formás ajkairól nem is beszélve és mikor mosolyog az a gyermeki báj ami kiül az arcára teljesen lehengerel.Igaz most ismertem meg de a természete is nagyon szeretni való ezért nagyon félek mi lesz ha beleszeretek,hogy fogom túlélni ha vissza utazik.Vagy még rosszabb ha Ő nem viszonozza az érzéseimet és csak játszik velem.De tudom ez a kapcsolat amúgy is halálra van ítélve hisz a családja valószínűleg sohasem fogadna el engem és nem beszélve a közvéleményről a karierje valószínűleg ketté törne miattam amit nem szeretnék.
Talán most kéne gyorsan befejeznünk mielőtt túl messzire mennénk?!
De lehet feleslegesen gyötröm magamat ezekkel a gondolatokkal,valószínű Neki csak egy könnyű kis kaland vagyok egy idegen országban ahova lehet soha többé nem jön vissza.Biztos nem Én vagyok az első sem az utolsó akivel könnyű kalandba akar keveredni.Végül is pár nap múlva elmegy és elfelejti az egészet.
Egyre inkább hajlok rá,hogy most kell befejeznem még mielőtt teljesen elvesztem az eszem.Most vagyok túl egy szakításon még egy veszteséget nem tudnék elviselni.
Döntöttem véget vetek ennek a játéknak,jobb lesz így!
Mindjárt 10 óra felveszem a kabátom és lemegyek a ház elé és ott várom,hogy megérkezzen.
10 óra egy taxi áll meg Ő ki száll és oda jön hozzám.
Felém hajol de Én elhúzódom Tőle.
-Történt valami vagy talán rosszat tettem? és kérdőn néz rám.
-Nem,nem tettél semmi rosszat,de most menjünk és sétáljunk egyet.
Egy közeli park felé vettük az irányt,csendben sétáltunk egymás mellett.Többször próbálta megfogni a kezem de nem engedtem.Egyre kétségbeesett arckifejezéssel nézet rám és látszott,hogy nem ért semmit.
Beértünk a parkba megálltunk és egymás felé fordulva egyszerre szólaltunk meg.
-Én.....
-Én.....
Kérdőn nézet rám.Én egy pillanatra lehajtottam a fejem majd rá néztem.
-Valamit mondanom kell Neked.Azt szeretném ha itt és most véget érne minden ami köztünk van vagy pontosabban ami lehetne.Nincs értelme folytatnunk és nem akarok egy újabb csalódást átélni.
-Nem értelek,mért teszed ezt velem olyan szépen alakult minden és Én olyan boldog voltam.Mit tettem,hogy ezt teszed velem vagy úgy érzed félre akarlak vezetni.Kérlek gondold át még egyszer!
-Már alaposan átgondoltam.Már így is túl messzire mentünk nem akarlak még jobban megkedvelni.Te egy hét múlva elmész és velem mi lesz!?Neked valószínűleg csak egy kis kaland vagyok egy távoli országban ahova lehet soha többé nem jössz vissza.Majd gyorsan elfelejtesz és ha nagyon akarod biztos találsz itt is egy másik lányt akivel elütheted a szabadidőd.
-De...Én...
-Kérlek ne mondj semmit és felejtsd el,hogy valaha találkoztunk.Most menj!
-De...
-Kérlek! Menj!
Már alig tudom visszafojtani az előtörő könnyeimet,ezért gyorsan megfordulok és elindulok haza,de megragadja a karom és maga felé fordít.Ránézek és látom az Ő szemei is könnyesek.
-Kérlek ne tedd ezt,Te se akarod ezt igazán látom rajtad! miközben beszél a könnyei végig futnak az arcán.
-Miért sírsz,hisz nincs rá okod!
-De van!!!
-Még is mi lenne az!?Talán félsz,hogy lemaradsz egy kis kalandról és nem lesz mit mesélni a haveroknak!
-Nem ez nem igaz!Soha nem gondoltam rád kalandként!Ha csak egy éjszakás kalandot akartam volna Tőled azt meg is mondtam volna.
-Ó igen!!!??? kényszeredetten felnevetek.
-Kérlek ne gúnyolódj velem!
-Nem,nem nem teszem csak nem értelek!?
-Mit nem értesz!Én már akkor megkedveltelek és rabul ejtettél mikor először megláttalak a repülőtéren!
-Az nem lehet,biztos viccelsz velem!?
-Ez nem vicc!Én se értem de így történt.Nem tudom mi lesz ebből csak azt tudom nem akarlak elengedni,nem most és nem így.Kérlek adjunk egy esélyt magunknak!Könyörgök gondold át újra!
Mind kettőnk szeme könnyben úszott.
Oda léptem hozzá és át öleltem Ő még szorosabban tartott a karjaiban.Így álltunk pár percig majd kibontakoztam az öleléséből.
-Kérlek most menj!
-De nem akarok!
-Kérlek.......!
-Várni fogok rád! szemébe nézek és bólintok.
-Majd hívlak! megfordulok és elindulok haza.
Gondolataimba mélyedek és válaszokat keresek.Érzem őszinte volt!
Most mit tegyek!?
